1966. szeptember 13.: A mezőtúri Burai Árpád hazavitte a kórházból feleségét, Cs. Nagy Editet, akit korábban ő vert meg. Felesége még aznap összecsomagolt, és átment özv. Farkasnéhoz, ahol nyolc hónapos, előző kapcsolatából született kislánya is volt. Amikor Burai megtudta, hogy felesége elhagyta, ő is átment Farkasnéhoz, és mindenkivel végzett, akit a házban talált.
Megölte feleségét, Farkasnét, az ott lakó Nagy Istvánnét, annak 10 éves lányát, majd Cs. Nagy Edit nyolc hónapos kislányát. Első négy áldozatát a konyhában lévő baltával, a kislányt valamilyen kemény tárggyal ölte meg. A baltát egy ingbe csavarva találták meg egy kútban. Ez az az ing volt, amit Burai korábban az esküvőjén viselt.
A „Tibi” becenevű Burait különösen kegyetlen módon, több emberen elkövetett emberölésben találta bűnösnek a Legfelsőbb Bíróság. Halálbüntetést kapott, kivégezték.
– tette fel a kérdést Burai Árpáddal kapcsolatban a Magyar Nemzet újságírója 1967-ben. „Burai nem tudott sem írni, sem olvasni, mégis jegyzetelt a tárgyaláson. Különböző sajátos ábrákkal jelölte meg a tanúkat és szó szerint fejben tartotta a vallomásaikat. A jegyzőkönyveket felolvasták előtte, olykor majdnem betűre visszaidézett mindent” – emlékezett vissza pár évvel később egy igazságügyi orvosszakértő Tibire.
Burainak a beszámolók szerint egy halálfejes tetoválás volt a bal kezén “Bűn az élet” felirattal. Korábban 16-szor volt büntetve, 11 évet ült a Csillagban. Nagy boksztehetségnek tartották, de egyszer az ellenfél mellett a bírót is kiütötte.
Az ügyében egyébként pótnyomozást rendeltek el az első fokú tárgyalás után, a védelem szerint sok helyen sántított az egész ügy.
(A borítóképen Burai látható a bíróságon/Tükör)
