„Az elsőfokú halálos ítéletet enyhítve a Legfelsőbb Bíróság életfogytiglani szabadságvesztésre Ítélte Potvorszki Józsefet, aki múlt év decemberében brutálisan megölte két 8 éves fiúgyermekét.”
Ennyi jelent meg 1989 novemberében a lőrinci kettős gyerekgyilkos jogerős ítéletével kapcsolatban, vagyis nem verték nagydobra, hogy Potvorszki Józsefet nem akasztják fel. A 35 éves férfi 1988. december 23-án egy baltával agyonütötte Péter és Tamás nevű nyolcéves ikergyerekeit. Az orvosszakértők megállapították, hogy „Péter halálát koponyatörés, agyroncsolódás és sérüléses sokk idézte elő, csakúgy, mint Tamásét, akinek a fejét egyébként legalább tíz erőbehatás érte, közülük egy nagyerejű csapás volt a balta élével. Az viszont az orvosszakértő szerint nem volt megállapítható, hogy – mint a vádlott vallotta – a gyermekeket a nyakuknál fogva vitte le a garázsba, s arra sem volt jel, hogy Pétert áramütés érte volna. Ugyanakkor a toxikológiai vizsgálat végeredménye szerint seduxen nyomai csak Péterben voltak kimutathatók, igen kis mennyiségben.”
A Heves megyei Lőrincin élő családnak három gyereke halt meg, miután Zolika 1987 nyarán vízbe fulladt Leányfalun. Ezután minden elromlott, bár addig sem lehetett túl jó semmi. Potvorszkiné válni akart, a férje pedig ragaszkodott az ikrekhez. A nő szerint rosszul éltek, a férje ivott, de nem volt verekedős.
„ Az a fajta, akire ha rákiabálnak, inkább elódalog. Ha gondolt egyet, beült az Aróba, a terepjáróba és elkódorgott.”
Potvorszki József pár nappal korábban, 1988. december 17-én szabadult az egri börtönből, ahová csalás és üzérkedés miatt került. Ott tudta meg, hogy a felesége válni akar, és vinné a gyerekeket is.
József gyakran meglátogatta a temetőben fia sírját, és arra gondolt, hogy valamennyiük halála lehetne az egyedüli megoldás. Ezt még anyósának is elmondta. December 23-án délután két gyereke azon vitázott, hogy melyikük kivel szeretné együtt tölteni a karácsonyi ünnepeket. Potvorszkinál ez a konfliktus adhatta meg a végzetes lökést. Úgy látta, hogy minden menthetetlen, a család szétesik. Amellett döntött, hogy gyógyszerrel elaltatja, megfojtja nyolcéves fiait, aztán megöli a feleségét, végül pedig saját magát. Miután a gyerekeivel végzett, meggondolta magát. Úgy határozott, hogy az asszonyt nem azon nyomban öli meg, hanem előbb felelősségre vonja hűtlenségéért, megkötözi, megmutatja neki a holttesteket, majd baltával agyonveri. Ezután tervezte felakasztani vagy megmérgezni magát.
A rendőrségi nyomozás során dr. Orosz Gyula akkori r. százados, a vizsgálat vezetője nyilatkozott az ügyről a Népújság 1989. január 7-i számában. Ebből idézett a lap utódja, a Heol idén áprilisban. A vizsgálatvezető elmondása szerint (a tettes vallomása – melyben olyan dolgokat említ, amiket csak a tettes tudhatott – alapján) Potvorszki felesége december 23-án délelőtt tíztől este hatig dolgozott. Potvorszki és a két fiú otthon voltak, a srácok játszottak. Délután pénzt kaptak az apjuktól, mert kishajót szerettek volna venni. Amikor hazajöttek, és tévét néztek, az apjuk nyolc szem Seduxent oldott fel a kólájukban. Öt órára elszenderedtek. József ekkor érezte úgy, hogy eljött az idő. Először meggyőződött róla, melyik gyereke alszik mélyebben, majd a másikkal kezdte. Kispárnával és kézzel fojtogatta, majd a nyakánál fogva az alsó szinten található garázsba vitte, ahol beültette az autóba. Mivel a fia nyöszörgött, ezért egy bicikli kormánydarabjával többször fejen ütötte. Ezután kábeldarabbal és sállal fojtogatta. Baltát hozott, aminek a fokávál és az élével is lesújtott. Amikor fia meghalt, következett a másik gyerek, akinek elektromos vezetékkel 220 voltot vezetett a testébe. Őt is lecipelte a garázsba és őt is fejbe vágta a baltával. A két gyerek holttestét a kocsiba rakta, aztán lemosta magáról a vért, elrejtette a fiúk ruháit, hogy úgy tűnjön, mint akik nincsenek otthon.
Amikor a felesége hazajött, azt mondta neki, hogy az anyósa elvitte magához a gyerekeket. Ekkor már be volt készítve a hálószobába a kötél, de Potvorszki elálmosodott a vacsora utáni italtól. Annyira, hogy csak reggel ébredt fel, hogy aztán odakötözze felesége lábát a heverő lábához. Amikor a neje felébredt, a férfi valami tréfával maszatolta el a dolgot. Ezután feldíszítették a karácsonyfát, majd elmentek korábban elhunyt gyerekük sírjához, aztán a nagymamához indultak. A feleség ekkor kezdett el gyanakodni. Hogy ezután pontosan mi történt, azt nem tudom, de Potvorszki valahogyan végül a rendőrkapitányságon tett vallomást, és miután ellenőrizték az általa előadott rémtörténetet, megbizonyosodtak róla, hogy minden igaz.
„A szeme se rebbent, amikor a gyerekekről kérdeztem. Nincs ennek se szíve, se lelke. Reggel arra ébredtem, hogy a lábamat kikötözte az ágyhoz, az egyik kezem hurokban, a másikat meg gyömöszöli. Rákiabáltam, hogy kirúgom a fogát, erre kioldozott. Akkor sem gyanakodtam. Az volt a szerencsém, hogy felébredtem. Ha nem ébredek fel, engem is kinyúvaszt. Lehet, hogy jobban járok. Kimentünk Zolika sírjához, feldíszítettem a karácsonyfáját...” – emlékezett vissza a felesége a Képes 7-nek 1989 végén.
A Képes 7-ben megszólalt anno az édesanyja is. Szerinte fia alkalmazkodó, ha jól viselkedik, nem kell letöltenie a 25 évet. A cikk így zárul: „A felesége bosszút szeretne állni, és megtartani a házat. A herédi nagymama időnként letörli az ikrek játékáról a port. Ott van a szekrény tetején a karácsonyi meglepetésük: két, áttetsző kisbőrönd az apától, bennük többféle, színes műanyag játék, két kamion és két darus kocsi az anyától. Az ajándékok nem kerültek a karácsonyfa alá.”
Közben megbízható forrásból megtudtam, mi lett Potvorszki József sorsa.
2009. november 2-án szabadult a Szegedi Fegyház és Börtönből, második nekifutásra. A Csongrád Megyei Bíróság 2008. december 15-én először elutasította a feltételes szabadságra bocsátás iránti kérelmét, majd másodszor már engedélyezték. A börtönben kifogástalan volt a magaviselete, szinte végig dolgozott. A szülei és testvére egész idő alatt támogatták, havonta látogatták, csomaggal látták el. Édesapja intézte részére azt is, hogy szabadulása után egy aluminiumöntödében dolgozhasson. Azóta nem került újra börtönbe.
(A borítóképen a Potvorszki család látható. Ekkor még mindhárom gyerekük élt/Képes 7)
