„Két gyilkosság tetteseit kerítette 24 óra alatt kézre, s tartóztatta le a rendőrség. Toldi László 33 éves lakatos a IX., Mester utca 37. szám alatti lakásán meggyilkolta fiatal feleségét. A másik gyilkosságot Molnár József segédmunkás követte el, aki a XII., Alkotás utca 48. szám alatt meggyilkolta és kirabolta Bata András” – írta a Népszabadság 1960. január 8-án. Bár ezt akkor még csak a nyomozók tudták, de 24 óra alatt két fővárosi darabolásos gyilkosságról számoltak be a lapok. Toldi László a feleségét akarta eltüntetni ilyen módon. Láposi Lőrinc, a legendás „gyilkosságis” defenzív és offenzív típusú darabolásos emberölést különböztetett meg. Ennek az esetnek az érdekessége, hogy úgymond vegyes volt, mert a tettes nem csak azért darabolta fel áldozatát, hogy könnyebb legyen eltűntetni (defenzív), hanem szadisztikus jeleket is fel lehetett fedezni a holttesten, miután szalámiszerűen felvagdosta halott felesége orrát. Toldiban és Molnár Józsefben nem csak az a közös, hogy 24 órán belül, egymástól teljesen függetlenül követtek el darabolásos emberölést, hanem sajnos az is, hogy jóval később, miután hosszú éveket ültek börtönben, újra öltek, és mindkettőjüket kivégezték. Molnár József történetét itt most nem részletezem, a Facebook oldalamon korábban írtam róla (akit érdekel, itt el tudja olvasni).
A darukezelőként dolgozó Toldi László és villamosellenőr felesége nem éltek jól. 1959-ben ugyan még együtt laktak a Mester utca – Ferenc körút sarkán lévő lakásukban, de kapcsolatukra jellemző, hogy az iszákos férj a hálószobát már szabályosan „kettéosztotta”, hogy ezzel is elkülönüljenek egymástól. Jött a karácsony, és az akkor 33 éves Toldi meg volt róla győződve, hogy együtt mennek a vidéki nagyszülőkhöz, ahol ötéves kislányuk várta őket. Toldi Lászlóné, vagyis Éva azonban közölte, hogy csak ő megy, a férj nem, és emellett esze ágában sincs a közelgő Éva napot Lászlóval ünnepelni, inkább tölti együtt az estét a barátnőivel. Ezen rettenetesen összevesztek. Toldi – aki korábban már bántalmazta, többek között késsel üldözte feleségét – felkapott egy baltát, és kétszer fejbe vágta vele éppen pucér feleségét. Ezután egy zsineggel megfojtotta. Összekapta magát, elment a Boráros téri Népbüfébe, ahol megivott másfél liter forralt bort, majd egy ismerősével a Budavár étteremben folytatták az estét. Erről utólag cinikusan azt mondta, Éva napot ünnepeltek. Hajnalban hazabuszozott a Mester utcába, és nekilátott feldarabolni a holttestet, miközben a szagtól és az italtól rosszul lett és elájult, de aztán magához tért. A holttestet valamikor természetesen el akarta tűntetni, de reggel be kellett mennie dolgozni, majd az anyjánál aludt. Éva nővére rosszat sejtett, ezért másnap kihívta a rendőrséget. Ők törték be az ajtót, és találták meg a feleség feldarabolt holttestét. (A helyszíni fotók a Rendőrmúzeumban is láthatók voltak korábban.)
Toldi Lászlót életfogytiglanra ítélték, de a története itt még nem fejeződött be. Mint ahogyan egy olvasóm felhívta rá a figyelmet, 1974-es szabadulása után a korábbinál is megrázóbb gyilkosságot követett el, miután összeállt egy Erzsébet nevű nővel. Egy ideig nem volt semmi baj, a férfi munkát vállalt, és ugyan sokszor ittak együtt új párjával, senki sem úgy emlékezett rájuk vissza, mint akik négykézláb közlekedtek volna a kocsma és a lakás között. László épített egy faházat Törökbálinton, miután a börtönben összespórolt pénzének is köszönhetően vett ott egy telket. A korábbi minta azonban folytatódott: ittasan sokszor verte élettársát, akitől közben született egy lánya. Aztán olyasmi történt, amiről Kulcsár Anna Gyilkosok voltak című könyvében azt írja, látszólag jelentéktelen dolognak tűnhet, de Toldi ennek hatására végképp széthullott. Egy kocsmai balhé miatt fél év börtönbüntetésre ítélték, élettársa pedig kikotyogta, hogy László korábban már ült. Ezen csúnyán összevesztek, a férfi ütötte, fojtogatta a nőt, aztán kijelentette, hogy őt, a gyereküket és saját magát is megöli. Ez 1982. szeptember 30-án történt.
Az asszony ekkor elment otthonról, majd este kétszer is megpróbálta elvinni magával a kislányukat a házból, de később azt állította, egyszerűen nem mert bemenni. Toldi másnap korán reggel ébredt, és elmondása szerint úgy döntött, megöli magát és a gyereket is. Azt vallotta, hogy benzint és petróleumot öntött egy vödörbe, majd bevitte a szobába. Aztán a mennyezeten lévő kampó és a nadrágszíja segítségével akarta magát felakasztani, de mielőtt elrúgta volna a sámlit, égő gyufát dobott a fél méterre lévő vödörbe. A továbbiakra nem emlékezett, csak arra, hogy magához térve a kutyaól mellett találta magát. A kutya szénné égve, a ház lángol, a kislánya pedig bent van. A szakértők aztán gyorsan megállapították, hogy Toldi László története sántít, mert ha a robbanás repítette volna ki a házból, akkor nem ússza meg egy lábtöréssel (amiről kiderült, hogy a helyszínről történő menekülés közben szerezte), hanem felismerhetetlenre égett volna. Úgy, ahogyan a bent alvó kislánya.
Toldi László a valóságban biztonságos távolságról bedobta az égő gyufát a vödörbe, majd elmenekült. A ház azonnal lángra kapott, de a robbanás csak húsz perc múlva következett be. A férfi egyébként ekkor is az anyjához sietett, csakúgy, mint 1959-ben, miután megölte a feleségét. Aljas indokból, különös kegyetlenséggel és visszaesőként elkövetett emberölés bűntettében mondták ki bűnösnek, és halálra ítélték. 1984 februárjában, 56 éves korában kivégezték.
(A borítóképen a Ferenc körút és a Mester utca sarka látható 1958-ból. Itt élt Toldi László és felesége. Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Városrendezési és Építészeti Osztályának fényképei)
