Dr. Kovács Gyula nyugalmazott rendőr alezredes, kriminalista, az Obsitos Detektívek Lapja főszerkesztője a Gyilkosság a panel tetején című könyvem, azon belül is a Gyilkosság az Úttörővasútnál című fejezetének elolvasása után felvette velem a kapcsolatot, aminek nagyon örültem. Kevés emberről mondható el, hogy egy potenciális sorozatgyilkos szomszédságában nő fel, Kovács Gyula ráadásul később rendőr lett, ami még érdekesebbé teszi az alábbi visszaemlékezést, amelyet megírt és rendelkezésemre bocsájtott. A visszaemlékezés önmagáért beszél, nem is kommentálnám. A Molnár Henrik László-féle ügyet nem ismerők itt, illetve a könyvemből tudnak részletesebben tájékozódni a részletekről. Kovács Gyula visszaemlékezése előtt én csak az 1979-ben felakasztott férfi bűncselekményeit sorolnám fel, az talán segít eligazodni a sorok között.
1965. február 10.: kettős emberölés kísérlet szülei sérelmére,
1967. október 5.: emberölési kísérlet egy 12 éves fiú sérelmére,
1973. szeptember 2.: sikkasztás, erőszakos közösülés kísérlete,
1979. április 9.: emberölés egy 13 éves kislány sérelmére (meghalt), emberölési kísérlet egy 15 éves fiú sérelmére.
És akkor az emlékek:
Molnár Henrik László, vagy ahogy mi ismertük, Molnár Laci Kispesten, pontosabban Wekerle-telepen, annak is a legszélén, az Ady Endre út 9. alatt lakott, és a szomszédunk volt. Persze nem közvetlenül mellettünk, hanem az udvarban, ahol 6 földszinti és 6 emeleti (ez utóbbi félkörfolyosós) lakás volt. A hetedik földszintiben, közvetlenül a 9. számú ház bejáratánál, egy 25 négyzetméteres egykori üzlethelyiségben mi laktunk.
Lacival, a bátyjával Pistával, az apjukkal, Pista bácsival és a mamával, Molnár nénivel (soha nem tudtuk meg a keresztnevét) naponta találkoztunk, köszönőviszonyban voltunk, beszélgettünk egymással (akkor még verbálisan kommunikáltunk, a gyerekek összejártak, együtt játszottak), és nagyon emlékszem a kissámlis-hokedlis közös tévézésekre. Akkoriban a 13 családban talán néhány tévé akadt, mi is csak 1967 nyarán vettünk egy Favorit készüléket, amikor apám elvégezte a technikumot.
Szóval, a Molnár családot ismertük, én például Húsvétkor rendszeresen feljártam hozzájuk locsolni (a ház többi lakójához nemkülönben), és kiskamasz koromtól a mai napig a fülembe cseng anyám intése: "A Molnáréknál nehogy igyál valamit, mert méregerős a pálinkájuk". Tudomásul vettem, és mindezek ellenére ittam...
Laci és Pista, így utólag is átlagosnak tűnt. Hasonlítottak egymásra, de Pista valamivel magasabb és ügyesebb volt. Molnár bácsi szikár, és korához képest lényegesen idősebbnek látszó ember volt, látszólag mogorva, de amúgy vendégszerető, kedves. Molnár néni méretes alakja és hatalmas hasa most is előttem van, mint ahogy Molnár bácsi horpadt homloka, ahogy Laci által a sérelmükre elkövetett bűncselekménynek a nyomát hordta. Molnár néni kontyot viselt, és állandóan pongyolában járt, legalábbis a lakásban, az udvarban így közlekedett, sőt, a közeli üzletekbe is ilyen öltözékben ment vásárolni.
Lacinak valamelyik keze 'kacska' volt. Nem feltűnően, de észre lehetett venni. Akkor az okát nem tudtuk (és nem is érdekelt minket), de most azt gondolom, hogy szülési trauma, esetleg rohamos és/vagy aszfixiás (fulladásos) szülés következménye, ami magyarázatot adna viselt dolgaira és szociopata mivoltára.
Előttem van egy kép, amikor az udvar hátsó bejáratánál vívnak: igazi vívó karddal vagy -tőrrel, erre már nem emlékszem, de azt tudom, hogy nagyon-nagyon irigyeltem tőlük. Határozottan emlékszem rá, hogy Laci volt az ügyesebb, és Pista egyfolytában azon erősködött, hogy Laci vegye át a tőrt a másik, suta kezébe, talán azért, hogy nyerni tudjon...
Otthon voltam, amikor Laci a szülei sérelmére elkövette a bűncselekményt. A napszakra már nem emlékszem, de a kertünkben játszottam, apám pedig a lakás bejáratánál lévő szaletliban tett-vett. Egyszer csak a nyitott nagykapun beszáguldott két kerékpáros rendőr (a Rendőrkapitányság egy villamosmegállónyira volt), leugrottak a kerékpárról, fenyegetően, gumibottal a kézben közrefogták aput, és csak akkor enyhültek meg, amikor látták, hogy 40 év körüli. A kérdésük is megvan: "Hol laknak a Molnárék?" Apám elkísérte őket a kb. 20 méterre lévő sufninkig (onnan már belátás nyílt az udvarra), és megmutatta az emeleti lakást...
Aztán jöttek a mentők (3 autóra emlékszem), majd még több rendőr és egy járőrkocsi érkezett szirénázva... Sajnos azt nem láttam, amikor Lacit elvitték, mert nem a Martinovics, hanem a Tálas utca felőli kijáraton vezették ki (az közelebb volt a lakásukhoz).
Az 1967 októberi emberölés kísérlete (10 éves voltam akkor) élénk visszhangot keltett, részben a cselekmény "tárgyi súlya" (hivatalosan így mondjuk) és az elkövetés körülményei miatt, de leginkább azért, mert a szabadulása után egy évre rá követte el a bűncselekményt, addig pedig, mint aki jól végezte a dolgát, élte az életét a lakókörnyezetben... Na ez volt az a plusz, amitől a házban mindenki kiakadt. Még egy adalék: tisztán emlékszem, hogy Lacit többször láttam postás egyenruhában jönni-menni. Utólag ez is furcsa, mert postásnak lenni mindig is, abban az időben pedig különösen 'bizalmi állás' volt.
Laci 1973-as feltételes szabadlábra helyezésekor már nem laktunk az Ady Endre út 9. alatt: 1972. március 9-én Újpalotára költöztünk. Újpalotán kaptunk ugyanis egy 1+2x1/2 szobás lakást, ahol központi fűtés, fürdőszoba és külön vécé volt, a csapból pedig hideg-meleg víz folyt... Megszabadultunk tehát a 25 négyzetméteres szoba-konyhától, ami, ahogy a húgom és én cseperedtünk, egyre kínosabbá vált... De ez egy másik történet.
Jó darabig nem hallottam Molnár Laci felől, mígnem '79 végén vagy '80 elején az egyik kispesti rokonunk (nyilván összejártunk a kispesti és a lőrinci családtagokkal, illetve barátokkal) újságolta, hogy Lacit felakasztották... Ennyi a történet. Az udvarban a régiek közül már csak L. Kati lakik, aki nálam néhány évvel idősebb, tehát gyaníthatóan tisztábban emlékszik a történtekre, ráadásul Molnárék felettük laktak. Elérhető még az egyik gyermekkori játszótársam, B. Évi anyukája, Györgyi néni is, aki, ahogy emlékszem, igencsak a nyolcvanas évei végét tapossa.
Dr. Kovács Gyula
(Borítókép: Molnár Henrik László/Magyar Rendőr, Fortepan/Főfotó. A cikkben lévő házról dr. Kovács Gyula készítette a fotót.)
