A kérdést Láposi Lőrinc tette fel a Magyar Rendőr hasábjain G. Mihály esete után, aki 1969 májusában megölte feleségét, majd magát Budapesten, a 6-os busz megállójánál.
G. Mihály és felesége mostohatestvérek voltak, miután előbbi apja 1946-ban feleségül vette az ugyancsak özvegy, kétgyerekes P. Máriát. A házastársak együtt nőttek fel, gyerekkori szerelemnek tűnik az övék. Aztán született egy fiuk is, aki az eset idején 11 éves volt. 1962-ben már elváltak, mert G. Mihály ivott és agresszív volt. Az ex-feleség elköltözött, de a férfi nem hagyta annyiban, ment ő is. Többször veszekedtek, tettlegesség is volt közöttük, G. Mihály azzal is fenyegetőzött, hogy megöli a nőt, ha elhagyja. A volt feleség évekig rettegett, mire végül új kapcsolatot talált. G. Mihály ugyan nem tudta, hogy az asszony hol lakik, de azt igen, hogy hol dolgozik, ezért sokszor a munkahelyénél várta. Azt mondta, „nem egyezik bele az új házaságba."
Május 30-án a nőt vőlegénye várta a munkahelyénél, hogy hazakísérje – írja Láposi. 17 óra után néhány perccel érkeztek a VIII. kerület Üllői út és Korányi utca sarkán lévő buszmegállóba. (Ha jól tudom, itt már nincsen buszmegálló, a Ludovika előtti parkos rész van egyébként most a helyén.) Figyelték, hogy G. Mihály nincsen-e a közelben, de csak akkor vették észre, amikor hozzájuk lépett a megállóban. G. Mihály mindkettőjükkel kezet fogott, majd azt kérdezte a volt feleségétől, hogy ezzel a férfival akar-e együtt élni. Az asszony igennel válaszolt, mire G. Mihály átkarolta volt felesége vállát, és arrébb hívta, hogy beszélni akar vele.
A nő holttestén tizenkét késszúrást találtak, kettő a szívet, kettő pedig a tüdőt érte. G. Mihály ezután több mint ötven (!) szúrással végzett magával. Láposi szerint miután a nyílt utcán megölte volt feleségét, 1-2 percig tartott, amíg magát is.
A volt feleség vőlegényén kívül több szemtanúja is volt az eseménynek, sőt, ezer fősre becsülték a percek alatt összegyűlt tömeg számát, de csak egy 60 év feletti, görbe botra támaszkodó bácsi próbált beavatkozni, aki a botjával hadonászva akarta megfékezni a dühöngő Mihályt. Láposi szerint nem igazán róható fel senkinek, hogy nem szaladt neki egy késsel hadonászó örültnek, de „jól megtermett szállítómunkások is voltak a helyszínen.”
Abban a cikk szerzője is egyetértett, hogy ezt a kettős tragédiát nem a buszmegállóban kellett volna megelőzni, hanem sokkal korábban.
A Magyar Rendőr a helyszínről is közölt képet, de azt én nem fogom megmutatni. Viszont az egyiken látható, hogy a két holttest egymás mellett hever. Fura, talán G. Mihály utolsó erejével lefeküdt volt felesége mellé?
(A borítóképen a gyilkos eszköz látható/Magyar Rendőr)
